Ide várjuk kritikai észrevételeiteket a szemle nyitó- és záró- ünnepségeivel kapcsolatban.
FALAFELGOLYÓK A TORNATEREMBEN:A szemle nyitó és záró ünnepségeinek lebonyolításáról
2010.02.11. 17:07 S:Gergo
2 komment
Címkék: vendéglátás ünnepség nyitó díjkiosztó záró
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szemleszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr11749844
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
S:Gergo 2010.02.11. 17:23:57
Tökösveréb Írta:
"A legszörnyűbb élmény számomra azonban a hihetetlenül amatőr módon megszervezett záró- és díjátadó ünnepség volt. Arról majd külön hozzászólásban értekezem, mert túl sok mondanivalóm lenne!"
"A legszörnyűbb élmény számomra azonban a hihetetlenül amatőr módon megszervezett záró- és díjátadó ünnepség volt. Arról majd külön hozzászólásban értekezem, mert túl sok mondanivalóm lenne!"
Tökösveréb 2010.02.12. 15:03:43
Akkor neki is állnék a részletezésnek:
Azt már a filmvetítések alatt megszokhattuk, hogy az előre meghirdetett kezdés-időpont betartásáról álmodni sem lehet. Itt is így volt. Ám ez csak a kisebb hibák közé tartozik.
A színpad előtt összetolt székek sorakoztak, helyfoglalás az érkezési sorrendben történt. Talán így eshetett meg, hogy a később érkező volt Kuratóriumi Elnök alig talált magának ülőhelyet.
A műsor különféle zeneszámokkal volt megszakítva, amik az előadóknak köszönhetően nagyon jóra sikeredtek (Kár, hogy a közönség egy része végig beszélte, vagy akár meg sem várta azokat. Ez róluk állít ki szegénységi bizonyítványt.) De a szervezők helyében a műsor végéig nem nyitottam volna meg a büfét, így el lehetett volna kerülni azt a blamázst, hogy az utolsó éneket, és az elköszönést csupán a nézők töredéke várta meg.
A különböző díjak átadásánál nem vették figyelembe az adott díjazottak érdekeit. Így például a lépcsőn felrángatott, majd a mikrofon elé állított életműdíjas művész nagy estélyéből szinte kabarét csináltak. Gondolhattak volna Rá előtte. Egy rámpával, vagy a színpadot elhagyva a nézőtéren is át lehetett volna neki adni a jól megérdemelt elismerését. Ehelyett szinte megalázták. Gratulálok...
Rózsa János esetében a rendezői szék verte ki nálam a biztosítékot. Szó se róla, szép gesztus, de mit csináljon vele? Egész este cipelje magával? A rendezők, és D Tóth Kriszta reakciójából is látszott, hogy nem gondolták végig a dolgot.
Vagy éppenséggel, amikor késve érkezett meg egy szál virág, esetleg díj, így a nyertesnek vissza kellett sétálnia a színpadra. Ahol persze kötelezően a fotósok felé fordulva kellett bájolognia
egy újabb kört, elvégre olyan kép még nem készült. Nevetséges.
A kedvencem azonban az emeleti folyosó volt. A két oldalt büféasztalokkal, középen az ingyen kajára hiénaként lecsapó emberekkel telerakott folyosó végén volt ugyanis a ruhatár. Ha valaki a kabátjáért indult, ezen a tömegen kellett átküzdenie magát, lehetőleg anélkül, hogy leöntötték/leették volna.
Bár ez nem a szervezőkre tartozik (egy egyszerű ruha ellenőrzéssel mégis megoldhatták volna) felháborítónak tartom, hogy sztárrendezőcskéink
semmi tiszteletet nem tanúsítottak az esemény, és életmű díjas kollégáik iránt, így mackófelsőben, rágózva, vagy épp sapkában vették át "jól megérdemelt" díjaikat. Ilyen öltözékkel jobb esetben be sem tehették volna lábukat a rendezvény területére!
Azt már a filmvetítések alatt megszokhattuk, hogy az előre meghirdetett kezdés-időpont betartásáról álmodni sem lehet. Itt is így volt. Ám ez csak a kisebb hibák közé tartozik.
A színpad előtt összetolt székek sorakoztak, helyfoglalás az érkezési sorrendben történt. Talán így eshetett meg, hogy a később érkező volt Kuratóriumi Elnök alig talált magának ülőhelyet.
A műsor különféle zeneszámokkal volt megszakítva, amik az előadóknak köszönhetően nagyon jóra sikeredtek (Kár, hogy a közönség egy része végig beszélte, vagy akár meg sem várta azokat. Ez róluk állít ki szegénységi bizonyítványt.) De a szervezők helyében a műsor végéig nem nyitottam volna meg a büfét, így el lehetett volna kerülni azt a blamázst, hogy az utolsó éneket, és az elköszönést csupán a nézők töredéke várta meg.
A különböző díjak átadásánál nem vették figyelembe az adott díjazottak érdekeit. Így például a lépcsőn felrángatott, majd a mikrofon elé állított életműdíjas művész nagy estélyéből szinte kabarét csináltak. Gondolhattak volna Rá előtte. Egy rámpával, vagy a színpadot elhagyva a nézőtéren is át lehetett volna neki adni a jól megérdemelt elismerését. Ehelyett szinte megalázták. Gratulálok...
Rózsa János esetében a rendezői szék verte ki nálam a biztosítékot. Szó se róla, szép gesztus, de mit csináljon vele? Egész este cipelje magával? A rendezők, és D Tóth Kriszta reakciójából is látszott, hogy nem gondolták végig a dolgot.
Vagy éppenséggel, amikor késve érkezett meg egy szál virág, esetleg díj, így a nyertesnek vissza kellett sétálnia a színpadra. Ahol persze kötelezően a fotósok felé fordulva kellett bájolognia
egy újabb kört, elvégre olyan kép még nem készült. Nevetséges.
A kedvencem azonban az emeleti folyosó volt. A két oldalt büféasztalokkal, középen az ingyen kajára hiénaként lecsapó emberekkel telerakott folyosó végén volt ugyanis a ruhatár. Ha valaki a kabátjáért indult, ezen a tömegen kellett átküzdenie magát, lehetőleg anélkül, hogy leöntötték/leették volna.
Bár ez nem a szervezőkre tartozik (egy egyszerű ruha ellenőrzéssel mégis megoldhatták volna) felháborítónak tartom, hogy sztárrendezőcskéink
semmi tiszteletet nem tanúsítottak az esemény, és életmű díjas kollégáik iránt, így mackófelsőben, rágózva, vagy épp sapkában vették át "jól megérdemelt" díjaikat. Ilyen öltözékkel jobb esetben be sem tehették volna lábukat a rendezvény területére!
